Üdv a magyar mechanoidok honlapján!

|VIDEÓK||ÍRÁSOK||KÉPEK||JÁTÉKOK|

Mi is a Mechanoid tulajdonképpen? Úgy is mondhatjuk, hogy logikafüggő emberek vagyunk. Mechanikus emberek. Eltérően az emberek nagy részétől, akiket mi humánoknak hívunk, nem benyomásokban, hanem összefüggésrendszerekben látjuk a világot. Ez pedig nem úgy néz ki, mint a normál embernél, aki, ha akar, tud logikusan gondolkozni. A mechanoid attól mechanoid, hogy mechanikus modell szerint forog az agya állandóan. Ez nem feltétlenül tesz minket okosabbá, bár a mechák elemző intelligenciája alapjáraton magas, de a humánok szemében technokraták, autisztikusok, érzéketlenek, zárkózottak, esetenként munkamániásak lehetünk. (Utóbbira jó példa, ha a humi a mecha szakterületéről érdeklődik. A válaszban nem benyomások, hanem információk lesznek, amit a humi viszont benyomással reagál le, így a mecháról az a benyomása, hogy munkamániás) Kicsit olyanok vagyunk, mint a Star Trek vulkánijai, a kiborgok a Terminátor filmekben, vagy Doktor Csont, vagy akár Sherlock Holmes, ha már valami közérthető referencia kell, és itt senki se arra gondoljon, hogy unatkoztunk, majd látva a karaktereket, úgy megtetszett ez nekünk, hogy leutánoztuk. Valójában épp fordítva áll a helyzet: mindezek a filmbeli karakterek létező embertípusról vannak mintázva, nem pedig az egyszeri ember utánozza a kitalált szereplőket. Ez pedig olyasmi, ami az egész életünket végig kíséri, gyakran már gyerekkorban is kiütközik, hiszen a mecha nehezen tudja értelmezni a humánok látszólag vagy ténylegesen értelmetlen tevékenységét,  főleg ha az negatív is egyúttal (más szóval igazságtalan), így a beilleszkedéssel gondjai lehetnek, szélsőséges esetben igénye sincs rá. De ezzel semmi baj nincs, ez nem  nyavajgó, hanem konstruktivitásra buzdító oldal. A Mechanoid szerint ugyanis a civilizált, szervezett emberi élethez elengedhetetlen a mechanikusság. A fenti archetipikus példák persze gyakran túlzók, egyáltalán nem biztos, hogy a jól fejlett asperger-szindrómával rendelkező mechanoidokon kívül valaki zseni lesz, csak azért, mert gépagya nőtt. Egy mechanikus, elemző, humánok számára gépiesnek tűnő gondolkodás lehetővé teszi azt, hogy jó teljesítményeket érjen el bizonyos területeken, más területeken ugyanez hátrány lehet. És ez a dolog nem is erről szól. Az oldal célja, hogy mehcanoidok kommunikálhassanak egymással, megoszthassák gondolataikat, satöbbi, satöbbi, ahogy az már lenni szokott. És van itt játékgyűjtemény, videók, kockafaktor, minden ami kell.Lehetőleg ne regisztráljanak ide "pózer-autisták", vagy olyanok, akik magukat mecháknak kiáltják ki, hátha felsőbbrendűnek érezhetik így magukat. Ez ugyanis tévedés. Egy igazi mechanoid mechanikus elemző agya visszaüthet amikor szociális kapcsolatokat kell építenünk humikkal, akár éppen az ellenkező nem humi tagjaival, feltéve, hogy nem áll a háta mögött kellő felkészültség. A Mechanoid egyik célja pillanatnyilag valamiféle számunkra értelmezhető képet formálni a társadalomról. Nem szeretjük az értelmetlen kártékonyságot, nem csak anyagi, tárgyi szempontból, hanem személyek közötti interakciókban, és az egész társadalomban sem, elvégre nem logikus.

Félreértések elkerülése végett: a logikafüggőség nem jelenti az érzelmek hiányát, skynet-módra gondolkodó embereket, Equilibrium-ot vagy bármi effélét. Természetesen nem vagyunk érzelemmentesek, tudunk szeretni, gyűlölni, örülni, haragudni, satöbbi, satöbbi, akkor is, ha ezt egy humán nem feltétlenül veszi észre. A logikakényszer azt jelenti, hogy az észlelésünk alapszintjén összefüggéskeresés történik, anélkül, hogy tudatosan akarnánk ezt (Érdekes például, hogy a mechanoid számára egy dolog értékítélete szempontjából gyakran fel sem merül a dolog hozzá való emocionális viszonya, mert az egó az objektív ítéletben nem releváns, még akkor sem, ha az a mecha egyébként egoista.). Ehhez nem kell okosabbnak lenni egy humánnál, csak másképpen jár az agyunk. Ez velünk születik. (például már kisgyerekként baromságnak tartjuk hogy a szülőnek csak azért is igaza legyen, amikor pedig tényszerűen nincs, nagyon feldühödünk, ha egy vitában direkt nem akarják érteni, amit meg akarunk magyarázni, vagy nem kíváncsiak rá stb.) Nem vagyunk összekeverendők a felvilágosodás kori hagymázas gondolatokat kreáló emberekkel, képesek vagyunk a hitre, lehet hitvilágunk azon túl, hogy a világot összefüggések hálózataként észleljük, nekem is van. Szándékosan írom, hogy észleljük, nem pedig azt, hogy felfogjuk, logikusan felfogni valamit ugyanis egy humán is tud, természetesen, de nála ez csak választható opció, míg nálunk az észlelés alapvető része. A mi választható opcióink egy része pedig náluk ösztönös, így világos, hogy ugyanannak a világnak teljesen más dimenziójában élünk. Várjuk tehát a fórumunkra a mechákat, és szívesen kitesszük az általuk készített miegymásokat is.

Tájékozódás gyanánt itt egy gyorsan elvégezhető teszt annak, aki szeretné tudni, mennyire mechanoid tulajdonképpen. ezek az internetes tesztek kevéssé megbízhatóak, de ez egy viszonylag pontos, egyébként hiteles teszt, amely elméletileg azt hivatott megmutatni, hogy kinek mennyire férfias, vagy nőies az agyműködése. Bele van kalkulálva az autizmus-gyanú is a tesztbe, de ebből senki ne vonjon le messzemenő következtetést, az a tény, ha valakinek autizmusgyanút jelez a teszt, nem jelenti, hogy tényleg autista, vagy asperger-szindrómás volna, azt orvos tudja megállapítani, de az viszont nagyon valószínű, hogy igazi mechanoid (amennyiben a kérdésekre valóban őszintén, legjobb belátása szerint válaszol). Ez az "érzelmi intelligencia", azaz EQ 20 pont alatti értékét (a normálisnak kevesebb mint fele), és az elemző intelligencia (SQ) 55-60 körüli értékét jelenti (normálisnak kb. kétszerese). Ilyen szélsőséges értékekre eléggé megbízható a teszt, ha az ember pontos és helyes válaszokat ad.

Infiltrator

A társadalom, mint az emberi kapcsolatok hálózata, rendkívül nagy és lomha jószág egy emberi lényhez képest. A társadalomtudományok igyekeznek feltárni a törvényszerűségeit, de ezek az eredmények persze ritkán jutnak el a normál "társadalomsejteketig". Pedig érdemes a dolgot egy kicsit megvakargatni. A szociológia, mint tudomány bevonása nélkül is egészen világos ez a fent említett lomhaság, a tudatos cselekvés gátjává váló tehetetlenségi erő. A jelenség egyszerű: A társadalom, az emberi faj által létrehozott mesterséges környezet nevű objektumkészlet egyike, márpedig az MK-termékek legáltalánosabb jellemzője, hogy az embertől külön utakon járnak, miközben az újabb és újabb embergenerációktól elszenvedett változások hatására folyamatosan módosulnak anélkül, hogy maga az emberi faj módosulna. A társadalom esetében ez annyit jelent, hogy a szokásrendszer - és nem csak a lejegyzett, kimondott szabályok, hanem az élet legapróbb, legtermészetesebbnek vett momentumai is - részévé válnak az aktuális emberek agyacskájának, és hétköznapjainak is, így nyilván belenevelődik majd a következő generációba, és ki tudja, hogy egy hülyeség mennyi ideig képes így a túlélésre. Hazánkban a gulyáskommunizmus "áldásos" hatása a mai napig érződik még az azóta születettekben is, a belvizekkor sok helyen megjelenő "én vizem-te vized" minősíthetetlen, logikátlan, és abszolút kontraproduktív hozzáállástól az általánosabb éndolgomtedolgod hozzáállásig, és egy szakember ebből a témából (is) rengeteget ki bírna még hozni természetesen. A társadalmi berögzöttségek egészen apró és/vagy alapvető dolgok lehetnek, így néha nehéz is felismerni őket - bár egy hülyeség felismerését mindig segíti indokolatlansága. A humánok legtöbbje persze nem így gondolkozik. Alapvetően régi-új szembenállásra áll be az agyuk, emiatt gyakran irreleváns jegyek alapján különítenek el normarendszereket, így természetszeűen idézik elő a fent említett jelenséget. Alapvetően bármilyen kettő vagy több norma szembenállásakor azok kialakulásának vélt vagy valós időrendje a döntő, így a korábbi(nak tartott) verzió követőit maradinak, míg a későbbi(nek tartott) verzió követőit valami ellenkező értelműnek (mondjuk "modernista" vagyilyesmi) tartják, mintha ezzel mondanának valamit a szembenállás tárgyáról. A magukat konzervatívnak tartók következetesen a tudomásuk szerint korábbi normatív szabályt teszik magukévá (Bár gyakran csak a számukra még aktuális kínálatból választva), míg a magukat liberálisnak, vagy haladó szelleműnek tartók következetesen azt, amelyet pillanatnyi ismereteik alapján újabb keletűnek gondolnak. A másik jelentős tényező a "többség által normálisnak tartottat normálisnak tartani" címkéjű viselkedésmásolás, amely persze nyilván nem a közvéleménykutatások által demonstrált "többség"-et jelenti, hanem a közvetlen környezet többségét, és így ismét csak a téma elemzése nélküli állásfoglalás következik be. A társadalmi szabályok létrejötte mindig normaszegés. A normaszegések végigkísérik az emberi történelmet, és ha valamelyik terjedni kezd, akkor automatikusan normává válik, amelyet természetesen ugyanolyan vaskalapossággal védenek majd a humánok, mint annak az elődjét. Ez sosem volt másképpen. A normaképzés/normaszegés/újítás egyik jellemző megoldása, hogy egy meglévőnek kitermelik az ellenkezőjét. Arra persze semmi biztosíték, hogy ez nem lesz hülyeség, sőt, gyakori a "hülyeségre hülyeséggel" jellegű reakció (nők elnyomására feminizmussal, később feminizmusra sovinizmussal | holokauszttagadás tiltására kommunizmus bűntetteinek tiltásával stb.). Hülyeségre nincs mentség, így nyilván az sem lehet mentség rá, ha sokan csinálják, a divat viszont így működik, létszám alapján. Akár hülyeség, akár nem. És nyilván a hülyeségre nem mentség a keltezés időpontja, pedig a normák, és divatok esetében mégis az bizonyul döntönek a leggyakrabban. Így aztán nincs mit csodálkozni azon, ha értelmetlen normák összecsapásának vagyunk tanúi, ahogy az is jellemző, hogy a mérlegelés alapján döntő személyeket a hajlamosak az egyes divattáborok az ellentétes divattábor képviselőjeként azonosítani. Aki ugyanis a humik közül nem felel meg egy társadalmi normarendszernek, az ezt nem valamiféle megfontolásból teszi, hanem mert egy másik normarendszernek igyekszik megfelelni ugyanabban a pillanatban. Ez ugye abszolúte értelmetlen. Hát úgy is néz ki a történelem.