A társadalom, mint az emberi kapcsolatok hálózata, rendkívül nagy és lomha jószág egy emberi lényhez képest. A társadalomtudományok igyekeznek feltárni a törvényszerűségeit, de ezek az eredmények persze ritkán jutnak el a normál "társadalomsejteketig". Pedig érdemes a dolgot egy kicsit megvakargatni. A szociológia, mint tudomány bevonása nélkül is egészen világos ez a fent említett lomhaság, a tudatos cselekvés gátjává váló tehetetlenségi erő. A jelenség egyszerű: A társadalom, az emberi faj által létrehozott mesterséges környezet nevű objektumkészlet egyike, márpedig az MK-termékek legáltalánosabb jellemzője, hogy az embertől külön utakon járnak, miközben az újabb és újabb embergenerációktól elszenvedett változások hatására folyamatosan módosulnak anélkül, hogy maga az emberi faj módosulna. A társadalom esetében ez annyit jelent, hogy a szokásrendszer - és nem csak a lejegyzett, kimondott szabályok, hanem az élet legapróbb, legtermészetesebbnek vett momentumai is - részévé válnak az aktuális emberek agyacskájának, és hétköznapjainak is, így nyilván belenevelődik majd a következő generációba, és ki tudja, hogy egy hülyeség mennyi ideig képes így a túlélésre. Hazánkban a gulyáskommunizmus "áldásos" hatása a mai napig érződik még az azóta születettekben is, a belvizekkor sok helyen megjelenő "én vizem-te vized" minősíthetetlen, logikátlan, és abszolút kontraproduktív hozzáállástól az általánosabb éndolgomtedolgod hozzáállásig, és egy szakember ebből a témából (is) rengeteget ki bírna még hozni természetesen. A társadalmi berögzöttségek egészen apró és/vagy alapvető dolgok lehetnek, így néha nehéz is felismerni őket - bár egy hülyeség felismerését mindig segíti indokolatlansága. A humánok legtöbbje persze nem így gondolkozik. Alapvetően régi-új szembenállásra áll be az agyuk, emiatt gyakran irreleváns jegyek alapján különítenek el normarendszereket, így természetszeűen idézik elő a fent említett jelenséget. Alapvetően bármilyen kettő vagy több norma szembenállásakor azok kialakulásának vélt vagy valós időrendje a döntő, így a korábbi(nak tartott) verzió követőit maradinak, míg a későbbi(nek tartott) verzió követőit valami ellenkező értelműnek (mondjuk "modernista" vagyilyesmi) tartják, mintha ezzel mondanának valamit a szembenállás tárgyáról. A magukat konzervatívnak tartók következetesen a tudomásuk szerint korábbi normatív szabályt teszik magukévá (Bár gyakran csak a számukra még aktuális kínálatból választva), míg a magukat liberálisnak, vagy haladó szelleműnek tartók következetesen azt, amelyet pillanatnyi ismereteik alapján újabb keletűnek gondolnak. A másik jelentős tényező a "többség által normálisnak tartottat normálisnak tartani" címkéjű viselkedésmásolás, amely persze nyilván nem a közvéleménykutatások által demonstrált "többség"-et jelenti, hanem a közvetlen környezet többségét, és így ismét csak a téma elemzése nélküli állásfoglalás következik be. A társadalmi szabályok létrejötte mindig normaszegés. A normaszegések végigkísérik az emberi történelmet, és ha valamelyik terjedni kezd, akkor automatikusan normává válik, amelyet természetesen ugyanolyan vaskalapossággal védenek majd a humánok, mint annak az elődjét. Ez sosem volt másképpen. A normaképzés/normaszegés/újítás egyik jellemző megoldása, hogy egy meglévőnek kitermelik az ellenkezőjét. Arra persze semmi biztosíték, hogy ez nem lesz hülyeség, sőt, gyakori a "hülyeségre hülyeséggel" jellegű reakció (nők elnyomására feminizmussal, később feminizmusra sovinizmussal | holokauszttagadás tiltására kommunizmus bűntetteinek tiltásával stb.). Hülyeségre nincs mentség, így nyilván az sem lehet mentség rá, ha sokan csinálják, a divat viszont így működik, létszám alapján. Akár hülyeség, akár nem. És nyilván a hülyeségre nem mentség a keltezés időpontja, pedig a normák, és divatok esetében mégis az bizonyul döntönek a leggyakrabban. Így aztán nincs mit csodálkozni azon, ha értelmetlen normák összecsapásának vagyunk tanúi, ahogy az is jellemző, hogy a mérlegelés alapján döntő személyeket a hajlamosak az egyes divattáborok az ellentétes divattábor képviselőjeként azonosítani. Aki ugyanis a humik közül nem felel meg egy társadalmi normarendszernek, az ezt nem valamiféle megfontolásból teszi, hanem mert egy másik normarendszernek igyekszik megfelelni ugyanabban a pillanatban. Ez ugye abszolúte értelmetlen. Hát úgy is néz ki a történelem.Tovább>>